Juventus

A bajnok már szabadságon van

A pletykák szerint Conte azért akarja a fél keretet lecserélni, hogy a csapat éhségét fenntartsa, de a Doria elleni meccs azt mutatta, kivághatna néhány embert azért is, mert egyszerűen bénák. Ez kevésbé feltűnő, amikor a teljes csapat kiegészítőjeként vannak a pályán, de amikor nekik kéne valamit csinálniuk, akkora az van, ami tegnap volt.

A bajnokcsapat már hetek óta szabadságon van, ez a mostani csak nagyon apró nyomokban hasonlított rá. Szörnyűségesen búcsúztunk a bajnokságtól, a Sampdoria a tökéletes Chewbaccát megvalósítva oda-vissza leverte a Juventust, és talán nem én voltam az egyetlen, akinek a tegnapi meccsről a pre-Conte időszak jutott eszébe. A csapathoz méltatlan játéktudású futballisták, röhejes gólok, bírói hibák, és komikus jelenetek: ez volt a genovai túra.

Elolvasom »

Húszéves az UEFA Kupa-győzelem

Napra pontosan 20 esztendeje, hogy a Juventus harmadjára - és a jelek szerint utoljára - megnyerte az UEFA Kupát. Húsz éve, hogy Roberto Baggio ellenállhatatlan játéka, a meseszerűen felbukkanó Torricelli lelkesedése, Vialli klasszisa, Möller fáradhatatlansága, valamint Dino Baggio kinyíló gólzsákja meghozta a sikert, és lassan új útra terelte a 90-es évek Juventusát. Most erre a kupagyőzelemre, a Dortmund elleni meccsekre, Trapattoni utolsó nagy juvés sikerére tekintünk vissza.

1992 nyarán komoly változások következtek be a Juventus keretében: érkezett - többek között - Vialli (rekordösszegért), Möller, David Platt, Dino Baggio, távozott az ikonikus Tacconi, valamint Reuter, Schillaci, Alessio és Corini. Az igazolások után a felfrissített keret mindenképpen erősebbnek tűnt az egy évvel korábbinál, így nem volt irreális elvárás a bajnoki cím megszerzése - bár az akkori Milan pokolian erős volt.

Elolvasom »

Egy kis foci a mercato előtt

A fordulóban egyedüliként a Juventus lép pályára ma este, illetve nem egyedüliként, hiszen pályára lép a Sampdoria is, mert egyébként nem lenne kivel játszani. Ha már pályára lépnek, talán futballozni is fognak egy kicsit, de várhatóan csak egy kicsit, hogy ne érjen senkit szívszélhűdés ebben a rekkenő hőségben.

A Juventusról annyit érdemes tudni, hogy bár olasz bajnok, ez a mai összeállításán nem fog látszani, hiszen a kezdőcsapat tagja lesz  Storari, Caceres, Isla, Padoin, De Ceglie, Matri és (dobpergés...!) állítólag még Bendtner is. Ha nagyon keresgélünk, még tétje is lesz a mai meccsnek: a Juve idén az összes ellenfelét legalább egyszer a térdére fektette, a Doriától pedig ugyebár ősszel sikerült kicummantanunk hazai pályán.

Elolvasom »

Angliát Conténak vagy Contét Angliába

Leborulunk Pirlo fennkölt, higgadt nagysága előtt, a Vidal lábnyomának széléről leomló humuszt is álló cerkával nyalogatjuk, Buffon nevének hallatán is összecsuklunk a gyönyörűségtől, és Chiellini minden szerelése után hálaimát rebegünk édesapja csodaspermáját fetisizálva.

De közben pontosan tudjuk, hogy mindannyian pótolhatók. Antonio Conte viszont nem az. Aggasztó hírek, rettegést okozó pletykák, és persze egy csomó tény, amikről már nem is tudjuk, mit támasztanak alá. Ez gyün most.

Elolvasom »

Hagytunk valamit jövőre is

Lőttek a rekordoknak. Nem nyerünk 11 bajnokit zsinórban, nem lesz 29 bajnoki győzelmünk egy évadon belül, és a 91-es pontrekord is marad Kalap Úréknál. Egyetlen csúcs maradt függőben: ha a Roma pontot szerez a Napoli ellen, a Samp megverésével újra elmehetünk 11-12 pontra a második helyezettől, ami több lenne, mint a Lippi-csapat 10 pontos előnye '95-ből. Köszönjük meg mindezt Marchisiónak, aki Ibarbo elengedésével 10 másodpercbe sűrítette a hetek óta tartó mélyrepülését, és Barzaglinak, aki sérülten vállalta a játékot a Cagliari ellen. A zárófordulóra nem maradt más, mint gerincre vágni azt a Sampot, amely ebben a kiírásban egyedüli csapatként megúszta a Juventus ellen a verést.

Conte zabos volt a mérkőzés alatt, de nem tudjuk hibáztatni a srácokat. A calcio már csak ilyen: ha valamit megnyertél, akkor is ünnepelni fogsz a bajszod alatt, ha a hátadon az edzői kar legvérmesebb tagja csördíti ostorát, és üvölti véresre drótkötél vastagságú hangszálait. Nem biztos, hogy véletlen, hogy pont két dél-amerikai volt a csapat két legjobbja: Pirlo híján Vidal osztotta a labdákat, Isla pedig azt a védekező formát mutatta, ami sejtetett valamit a 18 millás árcédulája jogosságából. Remélhetőleg előbb-utóbb felnő egy olyan olasz generáció is, amelyik képes lesz tét nélkül is odatenni magát, és csak a buli íze kedvéért veri rommá az amúgy nem rossz, de szintén alulmotivált Cagliarit. Hajtás után kizárólag a szombat este egyetlen értékelhető részével foglalkozunk.

Elolvasom »

Mögé, elé

Dino már eddig is beláthatatlanul szövevényes ingatlanbirodalmát építi, Darti a vele született, olthatatlan kíváncsiság által hajtva kipróbálta, milyen alkalmazottnak lenni (és a szerződés aláírásával megszopta), Benit beszippantotta a kézilabda, egy könyvfordítás és a heteroszexualitás nevezetű, nehezen gyógyítható betegség, én meg már magamat is unom, szóval nehezen jött össze ez a poszt. Krónikus időhiány miatt ismét összeharangozóval jelentkezünk.

Elolvasom »

Epilógus, pt. 1

Összedugtuk a fejünket, és nem csak úgy: a listán megszólalt a kollektív kötelességtudatunk, azt mormolva, hogy jön ez a bajnoki, lesz ellenfél, rotáció, meg ilyenek, és hát kéne róla írni valamit, nem gondoljátok, másságukat nyíltan vállaló véreim? Azon túl, hogy a világuralom mederben tartása teljes embereket kíván, nem csak időnk, igazából ihletünk sem nagyon akad. Nincsenek nyitott kérdések, juventusi szempontból minden sorozat végére pont került. Ennek a szezonnak tulajdonképp vége.

Elolvasom »

Katarzis nélkül

Hányas vagy? Mi a kedvenc számod? Hány évesen legvonzóbbak a nők férfiak? A járdától hány centire kell parkolni? Mennyibe kerül egy éves bérlet a Juve meccseire? Hány centis az ideális hímtag? Hány százalék a tisztességes árrés közvetített szolgáltatás esetén? A válasz egyikre sem 31, mégis ezt vágjuk mindegyik kérdésre tegnap óta. Még 1-2 napig - aztán továbblépünk.

Elolvasom »

Rakjuk meg a hűtőt

Ma még nyitva van minden üzlet, holnap már nem biztos, hogy frissiben be tudjátok szerezni a céljainknak megfelelő pezsgőt. Mi éppen most küldtül el Dincsit, mert megpróbálta kiszúrni a szemünket egy 88-as Krug Bruttal. Hajtás(!) után kiderítjük, hogy ki lesz a holnapi ellenfelünk, és belátjuk, hogy valóban lesz okunk kimerni egy-két merőkanál kaviárt a bográcsból.

Elolvasom »

Nekünk semmi nem elég jó

Az elmúlt egy hónapban levertük idegenben az Izét, a Laziót és a Torinót, hazai pályán a Milant és a Pescarát. Kacagva őrizzük 10+ pontos előnyünket, a bajnoki címünk már hetek óta biztos, és ha a következő körben nem kapunk ki hazai pályán a kiesőjelölt Palermótól, akkora matematikailag is azzá válik. Közben ütik az Izét, mint a kétfenekű dobot, a BL-ben is némi gyógyírt jelentett a csúnya kiesésre a Bayern Barcelonán bemutatott rektális zaklatása, igazából ki kéne csattannunk az örömtől.

Persze az utóbbi hetekben megvolt a mentség mindig, hiszen olyan meccseket játszottunk, ahol „a győzelem fontosabb volt, mint a játék”, vagy olyat, hogy „BL-meccs jön/volt, az a fontosabb”. És ha ez minden esetben igaz is volt, hiszen a bajnoki címet – legalábbis mi, arcátlanul jóképű, dúsgazdag bloggerek – feltétlenül a BL-szereplés elé helyeztük, azért kicsit bassza az agyunkat néhány dolog.

Elolvasom »

Városi legendáktól mentes városi derbit kívánunk!

Blogunk múltidézőiben gyakran keressük a párhuzamot: nem csak egy éppen aktuális ellenféllel szemben vívott korábbi meccset exhumálunk, hanem olyan mérkőzést próbálunk kiválasztani, amely egyéb ponton is kapcsolódik az aktuális állapotokhoz. Így fog ez most is történni: az 1992. április 5-én játszott Torino-Juventus derbit elevenítjük fel.

Elolvasom »

A Bayernről, vélhetően nem utoljára

Mikor télen már utcahosszal, szinte kapott gól nélkül vezették a Bundesligát, senki nem foglalkozott velük, még csak nem is legyintettünk.
Mikor idegenben pürére verték az Arsenalt, legyintettünk, hogy gyengék az évről-évre lerabolt franko-angolok, és a visszavágón jót röhögtünk: lám-lám, nem is olyan erősek a germánok sem.
Mikor rommá zúzták a Juventus középpályáját, legyintettünk, hogy Pirlo, Marchisio, és az első bálozó Conte ennyit tudnak.
Mikor márciusban (érted, _márciusban_) behúzták a bajnoki címet, megint legyintettünk, hogy bundásliga, ugyammá', muhaha.
Mikor a visszavágón félgőzzel, szinte unatkozva simázták le a Juventust, legyintettünk, hogy gyenge a csapatunk, ennyire vagyunk csak képesek, mindenki monnyonle Contétól Paraticiig, Buffontól Chielliniig.

Tegnap az károgók számára is kiderült, nem feltétlenül a Juventus, meg persze az Arsenal és a komplett bundásliga a harmatos: a Bayern erős ennyire.

Nyugi, csajok, jó úton járunk.

Kihalásra ítélt szerveink

Egy hazai blogon találkoztam a fenti címmel. A kétségtelenül érdekes bejegyzés-sorozat (aminek a 3. része itt található, olvassátok okulásképp) annyiban mindenképp kapcsolódik a mai elmélkedésünkhöz, hogy a Juventus tegnapi játékában ugyanúgy voltak az evolúció irányából történő vizsgálatnál fölöslegesnek találtatott elemek, mint amilyen hasztalan és csökevényes a hosszú talpi izom Dino csodás testében.

Elolvasom »

Nem patkány, kiskutya!

Egyelőre csak ennyit gondolunk a meccsről. Igazából még ennyit sem, de azt majd kifejtjük bővebben.

Büntetőterület

"Nem az számít, hány csatárt teszel fel a pályára, hanem az, hány játékost tudsz eljuttatni az ellenfél büntetőterületén belülre" - mondotta aranypöcsű Antonio Conte a holnapi mérkőzést felvezető egyik sajtótájékoztatón. Az amúgy lógó belű Lazio elleni bajnoki egyik kulcsmozzanata tankönyvi példa erre: a második gól előtt Vucsinics pörizte tovább Marchisio felé a labdát, amit ugyan lefülelt egy védőjátékos, de a mentés a Marcsival egy hullámban érkező Vidalt hozta helyzetbe, és már az amúgy a hasnyálmirigyéből is karokat növesztő Marchetti sem tudott menteni. Éljük újra a gólt, vigyorogjunk, majd tekintsünk a holnapi erőpróba elé:

Elolvasom »

Nem egészséges felvezetés

Hát persze, hogy most mindenki fogadkozik, mert mi mást csináljon? Mondja azt, hogy „leszarom, fél lábbal már Balin piszkálgatom a csibésztallérokat”? Senki nem állítja, hogy már bajnokok vagyunk, pedig már azok vagyunk, és ezt pontosan tudja minden játékos, edző, szakvezető, sőt, még az ellenfelek is. És pont ez lehet a baj vasárnap este a Milan ellen.

A II. Hullarablók ugyanis vért köpve érkeznek majd Torinóba, mert nekik pont annyira fontos, mint amennyire nekünk nem az. A Milan egy torinói vereséggel jó eséllyel elbúcsúzhat az egyenes ági BL-szerepléstől, sőt, elkezdhet hátrafelé nézegetni, ahonnan egy Toro-veréssel akár egy pontra is feljöhet a seggébe a Fiorentina. Számunkra csak annyi a tét, hogy ez egy úgynevezett rangadó. Pont.

Elolvasom »

Eljátszunk a gondolattal

Mino Raiola az a fajta fószer, akinek azt sem szabad elhinni, ha azt mondja, jónapot. Akkor svihák, hogy még mi sem nagyon üzletelünk vele, pedig mi heti rendszerességgel buktatunk meg kormányokat, érünk el kamatcsökkentést egyes piacokon, és erőszakolunk meg izmos, színes bőrű férfiakat. Ha Raiola kinyitja a száját, mindig kijön belőle valami, amiről beszélnek az emberek, és ez most sem volt másképp.

"Zlatan már alá is írt a Juventusnál". No, hát ez így hogy? Ebben nincs feltételes mód, ez egy kijelentés. Márpedig Raiola Zlacsi ügynöke is, tehát feltételezhetjük, van róla fogalma, éppen hova ír alá Ibrahimovic. Vagy ez most csak annyi, hogy a játékos hajlik a váltásra, de még meg kell egyezni a PSG-vel? Egyáltalán van ennek bármiféle realitása? És ami a legfontosabb: örülnénk neki egyáltalán? Gyorsan összeszedjük a tényeket, a többit nektek kell a kommentmezőben megoldani.

Elolvasom »

Bufi miatt nem lőttünk hatot Lazióban

Megvertük a Laziót. Jó volt. Lehetett volna jobb is, ha a második félidőben ugyanúgy futballozunk, mint az elsőben, de Buffon szólt a srácoknak, hogy a meccs végén akar menni smúzolni a Lazialékkal, ezért ha van rá mód, ne vágjunk nekik nyolcat. Villámposzt.

Elolvasom »

#2006, #Arsenal, #10pont

„szerintem ugyanúgy benne van a holnapiban az erődemonstráció ("nem vagyunk _annyira_ szarok, mint a bayern ellen"), mint a darti által felvázolt, alulmotivált fos. jobban érdekel a csapat hozzáállása, mint az eredmény.”

SzárnyasSzavú S4tchy a Bianconeri listán

Elolvasom »

Köszönjük a leckét, használjuk épülésünkre!

Én sem megyek a szomszédba, ha méretes lófaszokat kell mutogatni akár saját véreinknek is, de most egy kicsit elképeszt, amit a Juventus kap. És nem a monumentálisra nőtt orcájú Bayern-szurkolók fitymáló megjegyzéseire gondolok, hanem a Juve-szurkolók indokolatlanul negatív, sőt, néhol kifejezetten igazságtalan hozzászólásaira.

Sokan már egészen odáig mennek, hogy temetik a csapatot, végletekbe hajlóan kutyázzák Contét, és nem csak a veretlen bajnoki címét jó eséllyel megvédő keretet piházzák, de elfelejtenek rengeteg dolgot, amik a elmúlt szűk két évben történtek. Hajtás után leírjuk a trivialitást, és aztán elmondjuk azt is, szerintünk miben van igazuk a temetői menet élén haladó derviseknek. Sőt, megoldást is kínálunk.

Elolvasom »